Az Európai Unió Törvényszéke helybenhagyja a harmadik személy által lajstromoztatott „NEYMAR” védjegy törlését

Európa

2012 decemberében a Guimarãesben (Portugália) lakóhellyel rendelkező Carlos Moreira azzal a
kérelemmel fordult az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához, hogy ruházati cikkek, lábbelik
és kalapáruk vonatkozásában európai uniós védjegyként lajstromozza a „NEYMAR”
szómegjelölést. A védjegyet 2013 áprilisában lajstromozták.


2016 februárjában Neymar Da Silva Santos Júnior az említett védjegy törlése iránti kérelmet
nyújtott be az EUIPO-hoz az árujegyzékében szereplő valamennyi áru vonatkozásában. Az EUIPO
helyt adott a törlési kérelemnek.

C. Moreira ezt követően hatályon kívül helyezés iránti keresetet terjesztett elő az EUIPO
határozata ellen az Európai Unió Törvényszéke előtt.

A Törvényszék mai ítéletében helybenhagyja az EUIPO határozatát, amely szerint C. Moreira
rosszhiszeműen járt el a „NEYMAR” védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtása során.
Jóllehet C. Moreira elismerte, hogy a „NEYMAR” védjegy lajstromozása iránti kérelem
benyújtásakor tudomása volt N. Da Silva Santos Júnior létezéséről, azt állítja, hogy nem tudott
arról, hogy a brazil sportoló a labdarúgás nemzetközileg elismert tehetségű reménysége, és arra
hivatkozik, hogy e személy még nem volt ismert Európában.

A Törvényszék megjegyzi, hogy az EUIPO határozatából kitűnik, hogy a hozzá benyújtott törlési
kérelem alátámasztására előterjesztett bizonyítékok bizonyítják, hogy N. Da Silva Santos Júnior a
releváns időpontban már ismert volt Európában, különösen a brazil nemzeti labdarúgócsapattal
elért eredményei folytán, továbbá hogy 2009. és 2012. között gyakran szerepelt az európai
médiában, különösen Franciaországban, Spanyolországban vagy az Egyesült Királyságban. N. Da
Silva Santos Júniort tehát már rendkívül ígéretes labdarúgó-játékosként ismerték el, aki a jövőbeni
szerződtetése céljából több nagy európai labdarúgóklub figyelmét felkeltette, több évvel azt
megelőzően, hogy 2013-ban ténylegesen az FC Barcelona klubhoz került volna.
A Törvényszék azt is megerősíti, hogy C. Moreira nem csak korlátozott ismeretekkel rendelkezett a
labdarúgás világáról, amit az is bizonyít, hogy ugyanazon a napon, amikor kérelmet nyújtott be a
„NEYMAR” védjegy lajstromozása iránt, lajstromozásra jelentette be az „IKER CASILLAS”
szóvédjegyet, amely védjegy megegyezik egy másik híres labdarúgó nevével. Ezenkívül a
Törvényszék hangsúlyozza, hogy C. Moreira egyébiránt elismerte, hogy ebben az időpontban
ismerte a labdarúgás világát. E megállapításokra, valamint azon körülményre tekintettel, hogy a
kizárólag a „NEYMAR” szóelemből álló védjegy pontosan megegyezik azzal a névvel, amely alatt
N. Da Silva Santos Júnior a labdarúgó-teljesítményei miatt ismertté vált, nem képzelhető el, hogy
C. Moreira nem rendelkezett információval a labdarúgó létezéséről abban az időpontban,
amikor a „NEYMAR” védjegy lajstromozása iránti kérelmet benyújtotta.

C. Moreira tagadja, hogy kizárólag abból a célból kérte a „NEYMAR” védjegy lajstromozását, hogy
kihasználja a brazil labdarúgó jóhírnevét. Többek között azt állítja, hogy a „NEYMAR” nevet kizárólag a szó hangzása, nem pedig a labdarúgóra való utalás miatt választotta. C. Moreira
szerint a „NEYMAR” szómegjelölés használata melletti döntés tehát egyszerű egybeesés, nem
pedig valamely ismert labdarúgó nevének használatára irányuló tudatos szándék következménye.
A Törvényszék elutasítja azt az érvet, amely szerint e döntés az említett egybeesésből ered, mivel
a labdarúgó a releváns időpontban már jelentős ismertséggel rendelkezett a labdarúgás világában,
Európát is beleértve, és C. Moreira e sportágat nem csak korlátozott mértékben ismerte. Nem
állíthatja tehát, hogy nem tudott N. Da Silva Santos Júnior kilétéről. A Törvényszék e tekintetben
emlékeztet arra, hogy a védjegy kizárólag a „NEYMAR” szóelemből áll, amely azonos azzal a
névvel, amely alatt a brazil sportoló a labdarúgás világában nemzetközi jóhírnévre tett szert.
A Törvényszék arra is rámutat, hogy C. Moreira nem adott elő meggyőző érvet az EUIPO azon
értékelésével szemben, amely szerint a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelmét kizárólag a
labdarúgó jóhírnevének élősködő kihasználására irányuló szándék indokolja.

Végül a Törvényszék elutasítja C. Moreira azon érvét, amely szerint az EUIPO egyszerű
feltételezésekre támaszkodott annak téves megállapítása céljából, hogy szándéka a labdarúgó
jóhírnevének bizonyos anyagi előnyök szerzése érdekében történő tisztességtelen kihasználására
irányult. E következtetés levonása érdekében ugyanis az EUIPO a többek között újságcikkekből és
online közzétett cikkekből álló ügyiratok között szereplő objektív bizonyítékokra, valamint arra a
tényre támaszkodott, hogy C. Moreira ugyanazon a napon nyújtott be lajstromozás iránti kérelmet
az „IKER CASILLAS” szóvédjegy és a „NEYMAR” védjegy vonatkozásában.

Forrás: www.curia.europa.eu