Egyéves lett Debrecen legújabb református közössége, az úrréti gyülekezet. A dinamikusan bővülő, új utakat kereső közösség vasárnaponként az egyik helyi általános iskola aulájában gyűlik össze – lehet, hogy évek múlva templomuk is lesz. Debrecen legfiatalabb református gyülekezetében a zene mellett a közösségszervezésre, a tagok közötti személyes kapcsolatok erősítésére különösen nagy hangsúlyt fektetnek.
„Néhány száz évvel ezelőtt egy klasszikus falusi-kisvárosi gyülekezetnek igazából nem kellett közösséget szerveznie, mert az adott volt. Ott lakott néhány száz ember egy faluban, mindenki ismert mindenkit. Ma ez a városokban nem működik. Régebben az egyháznak és a gyülekezeteknek sokkal inkább tanító, kevésbé közösségszervező funkciója volt. Ma a fiatalokon azt látom, hogy bármit megtanulnak, például a videómegosztókról, és arra vágynak, hogy valaki közösséget szervezzen nekik”
– mondja Püski Dániel, aki tizenegy évig a Debreceni Egyetem lelkészeként szolgált, mielőtt csatlakozott volna a gyülekezetalapító lelkipásztorok táborához.
A gyülekezet választott jelmondata is beszédes: „Valódi kapcsolatok, élő gyülekezet”. Püski Dániel meg is magyarázza, miért ezt írták képzeletbeli zászlajukra:
„A valódi kapcsolatokon két dolgot értünk, az egyik a kapcsolat Istennel, a másik pedig a kapcsolat a közösség tagjaival. Őszintén hiszünk benne, hogy ha valakinek az Istennel igazi, mély, átélt kapcsolata van, akkor az az emberi, közösségi kapcsolataira is kihat. Ha ez így van, akkor a gyülekezet is élni fog. Ehhez kell az is, hogy segítsük a gyülekezetünk tagjait, hogy megismerjék, megszeressék egymást, és szoros kapcsolatrendszer jöjjön létre közöttük.”
A gyülekezeti közösségi élet egyik színtere az istentiszteletek utáni kötetlen alkalom, amelyen a lelkész szerint a társaság nyolcvan-kilencven százaléka ott marad, sokszor akár egy órát is: leülnek, beszélgetnek, kávéznak, teáznak.
Fotó: reformatus.hu
