Az Unió 2020-ra kitűzött éghajlat- és energiapolitikai céljainak elérése részben olyan külső tényezőknek tudható be, mint a Covid19-világjárvány hatásai, amelyek elősegítették a kibocsátások csökkentését. A számvevők szerint kétes sikerrel kecsegtet az Unió azon törekvése, hogy 2030-ig az 1990. évi szinthez képest 55%-kal csökkentse az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, mivel kevés jelét látták annak, hogy a 2030-as éghajlat- és energiapolitikai célok elérésére irányuló intézkedések elegendőek lennének. Ezek az átfogó következtetések állnak az Európai Számvevőszék által ma közzétett különjelentésben.
2022 októberében az Európai Bizottság arról számolt be, hogy az Unió elérte 2020-ra kitűzött három éghajlat- és energiapolitikai célját. A számvevők szerint azonban ez a siker nem kizárólag az Unió éghajlat-politikai fellépésének köszönhető. Megjegyzik például, hogy a 2009-es pénzügyi válságból és a Covid19-világjárványból eredő alacsonyabb energiafogyasztás nélkül az EU-27 nagy valószínűséggel nem érte volna el a 2020-as energiahatékonysági célkitűzését. Az Uniónak a zöld teljesítményéről készített értékelése azonban nem fejti ki világosan, hogy milyen hatást gyakorolhattak a külső tényezők.
A számvevők azt is megállapították, hogy nem átlátható, hogyan érték el különböző rugalmas megoldások révén az uniós tagállamok a kötelező nemzeti céljaikat: egyes országok hozzájárulása nem érte el a tervezett mértéket, és ezek a cél érdekében más olyan eszközökhöz is folyamodtak, mint kibocsátási jogosultságok vagy megújulóenergia-részarányok vásárlása más olyan tagállamoktól, amelyek túlteljesítették célkitűzéseiket. A számvevők kevés információt találtak egyrészt arról, hogy a célok elérése milyen tényleges költségekkel járt az uniós költségvetés, a nemzeti költségvetések és a magánszektor számára, másrészt a sikeresnek bizonyult intézkedésekről. Emiatt a lakosság és az érdekeltek nehezen tudják megállapítani, hogy az Unió költséghatékonyan valósítja-e meg átfogó céljait, és gondot okoz a tanulságok levonása is a 2030-ra kitűzött célok tekintetében.
„Nagyobb átláthatóságra van szükség az Unió és a tagállamok éghajlat- és energiapolitikai teljesítménye tekintetében – jelentette ki Joëlle Elvinger, az ellenőrzést vezető számvevőszéki tag. – Úgy gondoljuk, hogy az Unió által okozott valamennyi üvegházhatásúgáz-kibocsátást számításba kell venni, beleértve a kereskedelemből, valamint a nemzetközi légi közlekedésből és hajózásból származó kibocsátásokat is. Ez azért is fontos, mert az Unió elkötelezte magát amellett, hogy világszinten vezető szerepet tölt be a klímasemlegességre való átállásban”.
A számvevők megerősítik, hogy az Unió a többi iparosodott országhoz képest jól teljesít az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése terén. Számításon kívül hagy azonban egyes kibocsátásokat, összes kibocsátásának értéke ugyanis körülbelül egytizeddel magasabb lenne, ha a kereskedelem, a nemzetközi légi közlekedés és a hajózás által okozott kibocsátásokat is figyelembe vennék.
Ami a jövőt illeti, aggasztóan hiányoznak az arra utaló jelek, hogy elegendő finanszírozást bocsátanának rendelkezésre a 2030-ra kitűzött ambiciózusabb célok eléréséhez, különösen a magánszektor részéről, amelytől jelentősebb hozzájárulásra számítottak. A Bizottság arról is beszámolt, hogy az uniós országok együttesen nem elég ambiciózusak a 2030-ra kitűzött energiahatékonysági cél elérése tekintetében, miután e téren már a 2020-as célt is a legnehezebben megvalósíthatónak találták. A 2030-as célok további emelésére irányuló egyes javaslatok (nevezetesen az „Irány az 55%!” és a „REPowerEU” javaslatok) még komolyabb finanszírozási igényeket vonnak maguk után. Ezek többek közt olyan előfeltételezésekre épülnek, amelyek vagy nem vesznek kellően figyelembe egyes adottságokat (pl. az Oroszországtól való energiafüggőséget), vagy – amint azt korábbi ellenőrzések is kimutatták – a valóságban nem úgy alakulnak (pl. a tagállamok nem hajtják végre hiánytalanul a bevezetett szakpolitikákat).
