Káosz a Nagyerdőn és exodus Pallagon: mi lesz veled, DVSC?

Sport

Megmondom őszintén, hogy nem igazán szeretem az uborkaszezonokat, hiszen a szurkolók fejében ilyenkor a meccshiányon felül a várakozás és bizonytalanság érzésének elegye keveredik, ezekre pedig ráerősíthetnek az alacsonyan szálló hírlapi kacsák is. Főleg nyáron szokott ez így lenni, amikor érkezőkről, távozókról,szerződéshosszabbításról és az előttünk álló szezon keretének kialakításáról lenne alapvetően szó. Esetünkben, a DVSC-nél az eddig történt transzferpiaci események és egy esetleges tulajdonosváltás esélyének ismeretében fogalmazzunk úgy, hogy eléggé képlékeny még most minden a Nagyerdőn. Ha pedig hozzátesszük azt is, hogy július végén már indul is az új bajnokság, és jelen pillanatban adott egy meglehetősen foghíjas és gyengécske keret több kérdőjellel és javarészt távozókkal, még inkább nyomasztó lehet a hajdúsági fanatikusok számára ez az időszak. Egy örökkévalósággal ér fel ez a pár hét is, és ki tudja, mi lesz majd a végkifejlet.

Hogyan is jutottunk el idáig? 

Amikor bő két éve az élvonalbeli búcsút követően a debreceni önkormányzat megszerezte a DVSC többségi tulajdonosának, Szima Gábornak részvényeit, mindenki azt hitte, hogy végre megnyitják állami szinten is a pénzcsapot, és rövid időn belül (akkor öt évet jelöltek meg) fel tudjuk venni a versenyt majd a nagyokkal, és legalább nemzetközi porondra képes lesz majd kilépni a csapat. Addig mindenki úgy volt vele – legalábbis ez volt megjelölve fő okként szinte mindenhol -, hogy a létavértesi pincérből lett milliárdos személye miatt nem akarnak a helyi vállalkozások és üzletemberek beállni a hétszeres magyar bajnok mögé.

Majd miután sikerült nagy bravúrral egyből visszajutni az első osztályba, gyorsan rá kellett jönnünk, hogy hiába van kormánypárti vezetőségünk, önmagában ez nem jelent semmit.Úgy lehetne ezt a helyzetet szemléltetni, hogy menet közben szálltunk be a képzeletbeli NER-kártyapartiba, és csak a maradék lapokkal tudunk játszani, amit ha egy UNO-játékhoz hasonlítanánk, már csak a “megfordító” és a “kimaradsz egy körből” lapok maradtak a pakliban. Ehhez képest még ilyen gyenge felhozatallal is sikerült körön belül és az NB1-en is bent maradni, ami nagyban köszönhető Joan Carrillo remek döntéseinek is.

https://debreceninap.hu/sport/2022/05/22/szobrot-carrillonak-bar-sokaig-rezgett-a-lec-de-csak-bent-maradt-a-loki-az-nb-i-ben/

De meddig tartható ez a mostani állapot? 

Jelek szerint nem biztos, hogy olyan sokáig, hiszen bő két hete felütötte a fejét egy pletyka, hogy érdeklődik a csapat iránt egy Angliában bejegyzett örmény befektetői csoport, a NOAH Group, amely megítélése nem éppen pozitív a futballberkekben. Több csapatot (Lokomotív Daugavpils, KFC Uerdingen) is átsegítettek már a „másvilágra”, vagy alacsonyabb régiókba.

Jelenleg amire büszkék lehetnek, az a francia másodosztályú Paris FC, ahol kisebbségi tulajdonosok, a kisebbik fővárosi csapatnak pedig megvolt az esélye a Ligue I-be való jutásra, de végül a Sochaux jobbnak bizonyult náluk az osztályozó során. A tíz résztvevős örmény bajnokságban indított csapatuk, a 2017-ben alapított jereváni NOAH FC pedig tavaly ezüstérmes volt, és belekóstolt a nemzetközi kupaküzdelmekbe is. Igaz, túl sok sót nem evett meg, hiszen a finn Kuopion Palloseura 5-1 arányban búcsúztatta őket.

Erre a fent említett pletykára reagált egyébként Kósa Lajos, a DVSC Egyesület első embere, és egy rövid közleményben elismerte az érdeklődést. Azt is közölte, hogy több lehetőséget is megvizsgálnak a vasutascsapat versenyképességének növelése érdekében. Ez a több lehetőség pedig a szájhagyomány útján terjedő információk alapján lehet svájci, spanyol és egy régebben a Lokival már szóba hozott nagyágyú, az ukrán Sahtar Donyeck tulajdonosa, Rinat Ahmetov is, aki segítő kezet és tőkeinjekciót is adhat a debreceni futballnak. Ez azonban álomszerű lenne, így nagyon ne éljük bele magunkat.

https://debreceninap.hu/sport/2022/05/07/barath-peter-lett-szezon-legjobb-jatekosa-a-lokiban-ove-a-2022-es-zilahi-dij/

Csak jönne már valaki

Bárki is jön, nagy szükség lesz rá, hiszen szerény anyagi lehetőségeken túl az elmaradó prémiumok kifizetéséről, a csapatkapitányunk és a sportigazgató közötti megromló viszonyról is lehetett hallani. A zuhanyhíradós hírek szerint a regnáló vezetői trió (Szabó, Ábrók ,Tőzsér) is már csak úgy lóg a levegőben, és ezért nincs is további igazolás Erceg, Dreskovic és Manrique megszerzése után, így leginkább csak távozókról tudott beszámolni eddig a hajdúsági klub. (Játékoskeringős hírek folyamatosan frissítve a Lokomotív Blogon.)

Közülük igen fájdalmas az egyik nagy reménységünknek, Bényei Ágostonnak az elvesztése, hiszen a több játéklehetőség reményében és egy kiskapunak köszönhetően gyakorlatilag ingyen tette át a székhelyét Miskolcra, a Diósgyőrhöz. Pintér Szegedre, Tischler Budafokra igazolt, az NB III-as második csapatunktól pedig egy csapatra való játékos lábára kötöttek útilaput, és egyfajta exodus jelenség alakult ki. Ez a lépés pedig nem éppen az eddigi utánpótlásképzésünket dicséri. Rajtuk kívül a szakmai stábból is távozott a vezetőedző jobbkeze és egyben videós elemzőnk, Czuczi Mátyás, aki Belgiumba ment a korábbi magyar szövetségi kapitánynak, Bernd Storcknak besegíteni a KAS Eupenhez.

Az akadémián folyó szakmai munkával kapcsolatban sincsenek feltétlenül jó véleménnyel a szurkolók. A közelmúltban egy olvasói levél például arra világított rá, hogy a Hegedűs család és annak holdudvara leginkább azzal volt elfoglalva, hogy a régi rendszer embereit az általuk régóta nem szimpatikus DLA-sokat egyfajta példát statuálva körön kívül tudja. Ez pedig semmiképpen sem szolgálja a debreceni futball jövőjét. Ennél az akadémiai szituációnál azonban a karma újfent bebizonyította létezését, hiszen évekkel ezelőtt a „kóklernek” tartott portugál vonalat nem éppen a legszebben tüntették el a Hajdúságból az akkori vezetők. Csak emlékeztetésképpen, azóta Luis Castro ifi BL-t nyert a lisszaboni óriásklubbal, a Benficával, és jelenleg egy lépésre van az első csapat kispadjától. 

Összegezve, a helyzet nem jó, és még nem tragikus, de könnyen azzá válhat, ha nem érkezik meg a várva várt új seprű, amely remélhetőleg jobban seper majd az előzőnél.

– Faragó László –