B.G. vádlott a feleségével kötött házasságát a bíróság 2014. április 5-én felbontotta. A volt házastársak vagyonjogi kérdésekben nem tudtak megegyezni, a vádlott a közös vagyonból 62 millió Ft-ot követelt volt házastársától.
A vádlott 2015 októberében felkereste B.J.-t, akit arra kért, hogy a házassági vagyonjogi követelését annak bizonyos százaléka fejében „hajtsa be”. A vádlott később arra kérte B.J.-t, hogy ha ez törvényes keretek között nem megy, szervezzen meg egy rablást a volt felesége sérelmére. A vádlott 2015 novemberétől sürgette B.J.-t, hogy a feladatot mindenáron hajtsa végre, majd decemberben arra kérte őt, hogy ölje meg az asszonyt. A megbízás teljesítése esetére a vádlott és B.J. 1,5 millió forint átadásában egyeztek meg. B.J. nem akarta a megbízást teljesíteni, egy ismerősének beszámolt a vádlott tervéről, majd a vádlott feleségét is megkereste. Ezt követően a rendőrkapitányságra mentek, ahol a sértett feljelentést tett.
A fenti tényállás alapján az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés előkészületének bűntettében, valamint (korábbi próbára bocsátás intézkedéssel feltételesen lezárt) súlyos testi sértés bűntettének kísérletében ítélte bűnösnek, ezért halmazati büntetésül 1 év 10 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.
Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében, a vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésére jelentettek be fellebbezést.
A Győri Ítélőtábla a mai napon meghozott határozatával az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a vádlott szabadságvesztés büntetését 2 év 10 hónapra súlyosította. Az ítélőtábla kifejtette, hogy a súlyos testi sértés, rablás és emberölés olyan kiemelt jogi tárgyat sértő bűncselekmény, amelyet a jogalkotó okkal rendel büntetni már az előkészület szintjén is. A vádlott által elkövetett cselekmények büntetési tétele egytől hét és fél évig terjedő szabadságvesztés. Egyetértett az ítélőtábla azzal, hogy a törvényszék a 4 év és 3 hónap középmértéktől enyhébb büntetést szabott ki jelen esetben. Azonban a súlyosító körülmények nagyobb számára és nyomatékára tekintettel úgy ítélte meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés tartama nem felel meg ezen bűnösségi feltételeknek, ezért a kiszabott szabadságvesztés büntetést súlyosította, nem érintve a mellékbüntetéssel kapcsolatos rendelkezést. Figyelemmel volt arra is az ítélőtábla, hogy a vádlott beismerő vallomását nem lehetett enyhítő körülménynek tekinteni, mivel az eljárás során mindvégig tagadta az elkövetést.
